Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A náci Németország

2008.05.28

A náci Németország

 

A weimari köztársaság kialakulása.

1918. november 3-án Kielben matrózfelkelés tört ki, amely gyorsan átterjedt egész Németországra. November 9-én II. Vilmos elmenekült az országból, és Berlinben kikiáltották a köztársaságot, és a szociáldemokrata Ebert vezetésével ideiglenes kormány alakult.  A kancellár a birodalmi gyűlésnek (Reichstag) volt felelős, melynek tagjait általános, titkos, közvetlen választásokon szavazták meg. Az államfő a köztársasági elnök volt, akit közvetlenül a nép választott hétévente. Az elnök volt a hadsereg főparancsnoka, ő nevezte ki a kancellárt, ő írta ki az új választásokat.

 

A szociáldemokraták radikális csoportjából, a Spartacus szövetségből alakult ki a Német Kommunista Párt. A kormányzat fellépett velük szemben: 1919 januárjában fegyveresen leverték a berlini kommunista felkelést. A politikai gyilkosságok elszaporodtak, a bíróságok keményen lecsaptak a baloldaliakra, míg a jobboldaliak terrorcselekményeiket elnézéssel

kezelték.
 

1920 márciusában szabad csapatok alkották a szélsőjobboldali Wolfgang Kapp puccskísérletének fő erejét. A hadsereg nem tett ellenük semmit. A puccskísérletet egy általános sztrájk buktatta meg.

1923 novemberében, Münchenben, az ún. sörpuccs során a szélsőjobboldaliak megkísérelték megragadni a hatalmat, s a párt vezetőjét, Adolf Hitlert 5 év várfogságra ítélték. A 20-as évek második felében Hitler újjászervezte pártját, és működését kiterjesztette az egész országra.

 Hitler a következő öt évben nem tudta érdemben növelni az NSDAP támogatottságát. A párt csak 2,6%-ot ért el a választásokon. Az 1929 októberében kitört világgazdasági válság különösen sújtotta a legyőzött Németországot. A munkanélküliek száma meghaladta az ötmilliót, a hiperinfláció teljesen elértéktelenítette a német márkát. A válság a felelőtlenül ígérgető szélsőségeseknek, a náciknak és kommunistáknak kedvezett.

A politikai válság megmutatkozott az 1932es választásokon is, ahol a kommunista párt 14,3%-ot, míg a nemzetiszocialisták a szavazatok 37,8%-át szerezték meg. Hindenburg( köztársasági elnök) 1933. január 30-án Hitlert kinevezte kancellárrá.

 

Február végén kigyulladt a Birodalmi Gyűlés, a Reichstag épülete. Bár a lángoló épületben csak egy holland elmebeteget fogtak el (lipcsei per), a náci propaganda a kommunistákat vádolta. A kommunista pártot betiltották, a párt vezetőit és Reichstag-képviselőit letartóztatták. Elfogadták a felhatalmazási törvényt, melynek alapján a kancellár rendeletekkel, a parlament jóváhagyása nélkül kormányozhatott. Áprilisban megjelentek az első zsidórendeletek, amelyek egyre több pályáról tiltották el a nem "árja" származású állampolgárokat. 1933 nyarára már csak egyetlen párt működhetett, az NSDAP.

 

A náci Németország belső biztonságára az 1934-re egységes struktúra alapján megszervezett Állami Titkosrendőrség, a Gestapo ügyelt. A Gestapo több tízezer főből álló besúgóhálózatot épített ki. Az általában fekete bőrkabátot viselő gestapósok már a puszta gyanú alapján is bárkit "védőőrizetbe" vehettek, majd bírósági ítélet nélkül koncentrációs táborba küldhettek.

Heinrich Himmlert még 1929-ben nevezték ki az SA(náci párt félkatonai szervezete) egyik elittagozataként működő feketeinges SS (Hitler saját testőrségeként létrehozott rohamosztag) vezetőjévé.

A "Hosszú Kések Éjszakáján"(1934. június 29-30 éjszaka) a hadsereggel együttműködő SS egységek több száz embert végeztek ki az SA vezetői közül államellenes összeesküvés vádjával. Az SA létszáma 1,5 millióra csökkent, a Hitlerhez fanatikusan hű, faji alapon válogatott SS jelentősége folyamatosan nőtt. 1936-ban a Gestapo és az SD (a párt és az SS titkosszolgálata) mellett valamennyi német rendőri szerv irányítása is Himmler kezébe került

 

Hitler taktikai okokból elhalasztotta az egyházakkal és vallással való leszámolást. Az iskolások számára kötelezővé tették a Jungvolk(10-14 éves kor) és a Hitlerjugend (14-18 éves kor) tagságot, külön szervezeteket hoztak létre a lányok és nők számára.

A főellenségnek kikiáltott zsidóság üldöztetésnek volt kitéve, melyhez törvényes keretet az 1935-ös nünbergi törvények adtak. Fajgyalázásnak minősítették a nemi kapcsolatot a zsidó és nem zsidó , ún. árja németek között. 1938. novemberében átfogó támadást indítottak a zsidóság ellen. Az üzleteket felgyújtották, s a zsidókat arra kötelezték, hogy fizessenek a károkért. Az utcákat borító üvegcserepek halmairól nevezték el ezt az éjszakát Kristályéjszakának.

 

Az első világháború után, Németország megtagadta a jóvátétel fizetését, válaszképpen Franciaország és Belgium megszállta a Ruhr-vidéket, ahol a németek passzív ellenállása nehezítette a megszállók helyzetét. Gustav Streseman ls Aristide Briand új teljesítési politikát hirdetett. 1925-ben Locarnóban egyezményt ít alá Belgium, Franciaország, Nagy –Britannia, Németország, Olaszország, ezek garantálták a francia-német, belga-német határ sérthetetlenségét, és a Rajna-vidék demilitarizálását. Németország 1926-ban belépett a Nemzetek Szövetségébe, így megszűntek az ország katonai ellenőrzései. A csendes-óceáni térségben Japán akart első számú tengeri nagyhatalom lenni.

 

1931. szeptemberében a japán imperialisták hadüzenet nélkül megkezdték É-Kína (Mandzsúria) meghódítását. A Nemzetek Szövetsége 1933-ban szankciókat fogadott el, Japán erre kilépett a Nemzetek Szövetségéből. A Hitleri Németország a Versailles-i békeszerződést megszegve 1935-ben bevezette az általános hadkötelezettséget, 1936-ban pedig hadseregével megszállta a rajnai demilitarizált övezetet, majd 1933-ban kilépett a Nemzetek Szövetségéből.

 

A Szovjetunió 1934-ben együttműködési szerződést írt alá a Németország által leginkább fenyegetett államokkal, Lengyelországgal, Csehországgal és Franciaországgal. 1935-36-ban a fasiszta Olaszország meghódította Abesszíniát. Az 1936. okt. 25-én kötött német-olasz szerződés alapján létrejött a „Berlin-Róma” tengely, 1936. nov. 25-én pedig Németország és Japán megkötötte az antikomintern paktumot, amelyhez 1937. nov. 6-án Olaszo. is csatlakozik. Kialakult a világ újrafelosztásában érdekelt agresszív fasiszta hatalmak, az ún. tengelyhatalmak katonai és politikai szövetsége.

 

1936-tól Hitler sikerei láttán egyre többen szeretnék Ausztriában az Anschlusst. Schuschnigg osztrák kancellár népszavazást ír ki, de Hitler március 12-13-án megszállta az országot. A következő célpont Csehszlovákia volt. Hitler el akarta hitetni a nyugatiakkal, hogy a Szudéta-vidék megszerzéséért háborúra is kész, és további követelései nincsenek.

 

A nyugati hatalmak megbékéltetési politikájának eredménye volt az 1938. szept. 29-i Müncheni konferencia (Chamberlaine, Daladier, Mussolini, Hitler). 1938. szept. 30-i Müncheni egyezmény, amellyel megkezdődött Csehszlovákia feldarabolása. (feldarabolásának indoka a 3 millió német). A Szudéta-vidék Németországhoz kerül és Franciaország szavatolja az új határokat. Lengyelország megszállja Teschent.

 

1938 nov. 2. első bécsi döntés (Hitler és Mussolini): Magyarország. megkapja a Felvidék magyarok lakta területeit (cserébe Magyarország csatlakozik az antikomintern paktumhoz + megalakul a Volksbund: Magyarországi németek náci szervezete)

 

1939. márc. 15-én a Németek bevonultak Prágába, ezzel a korábbi megállapodásokat felrúgva, megszállta Csehország és Morvaország egész területét, amelyekből létrehozta a Cseh-morva protektorátust, Szlovákiából külön bábállamot hozott létre, Magyarország pedig megszállta egész Kárpát-Ukrajnát. 1939. ápr. 7-én Olaszország megszállta Albániát. A német fasizmus ezek után hozzáfogott a Lengyelország elleni agresszió előkészítéséhez.

 

1939. ápr. 28-án Hitler érvénytelennek nyilvánította az 1934-i lengyel-német szerződést és az 1935-i angol német flottaegyezményt. 1939 aug. 11-én Anglia és Franciaország tárgyalásokat kezdett Szovjetunióval a német agresszió megállításával, kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésével kapcsolatban . Az angol és francia kormány azonban valójában nem törekedett őszintén megegyezésre és együttműködésre a Szovjetunióval a fasiszta agresszió ellen. Nehezítette a megegyezést a reakciós lengyel kormány is, amely elutasított minden érdemleges megállapodást a szovjet kormánnyal.

 

A nemzetközi elszigeteltség kedvezőtlen helyzetben a Szovjetunió nyugaton és a Távol-Keleten egyaránt háború fenyegette. Mivel a nyugati hatalmakkal azok hibájából nem sikerült a megegyezés, a szovjet kormány a fenyegető német és japán háborús agresszió elhárítása, valamint időnyerés céljából kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni a német kormánnyal és 1939. aug. 23-án megkötni a németek által javasolt megnemtámadási szerződést (szovjet-német szerződés; Molotov – Ribbentrop paktum).

 
 – 10 évre béke

                    semlegesség a másik fél háborúja esetén

– nem vesznek részt a másik fél ellen irányuló katonai csoportosulásban

 – Délkelet-Európában teljes német érdektelenség

 – titkos jegyzőkönyv: Lengyelország felosztása (határa Litvánia északi része)
 

A Szovjetuniónak ezzel sikerült meghiúsítania az imperialista hatalmak egységes szovjetellenes tömbjének kialakulását és időt nyernie a védelemre való felkészüléshez.

Németország 1939 aug. végén fokozta Lengyelországgal szemben támasztott követelésit, majd 1939. szeptember 1-én megtámadta. Nagy-Birtannia és Franciaország a Lengyelországnak nyújtott garancia alapján, a német támadás megszüntetését követelte, ennek visszautasítása után, szeptember 3-án hadat üzent Németországnak. Ezzel megkezdődött a II. világháború.

 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

..............

(Á. János, 2012.04.22 17:43)

Gratulálok ehhez az összefüggéstelen nem is tudom minek nevezhető írásnak. Az évszámok össze vissza vannak benne írva, értelmezhetetlen.

lololol

(lololol, 2010.06.16 10:48)

lololol

;) Köszönöm!

(Dorka, 2010.01.05 07:25)

Szupi cikk, köszi!!!